HTML

Naptár

Ego Box

Innen nézve

Élménybeszámolók, happy end-ek és bukások.

2012.10.11. 17:31 pedersoli

szürkehályog, azaz így raktam le a szemüvegem

Születésem óta szemüveges vagyok. Így jártam tornaórára, ebédelni, biciklizni. Felkelés után azonnal a szememre tettem a szemüvegem. Nem is izgatott, hogy lehetne nélküle is élni. Automatikusan felvettem, ahogy kinyitottam a szemem.

Azután nagyobb koromban hallottam ilyet, hogy komplikált a szemem, pluszos, cilinderes, stb. Nem érdekelt mi az a cilinder, sosem tudtam hányas szemüvegem van, csak azt, hogy kétévente ellenőriztettem. Az utóbbi időkben egyre komplikáltabb lett a szemüveg választék is. Pld karcolásmentes, tükrözésmentes, fényre sötétedő, monitorszűrős, stb.

Azután a munkahelyem egyszer csak valaki elszólta magát, Ja, maga még csak 30 éves, nem kell külön olvasószemüveg!

Aztán kellett!

Újabb típusokkal bővűlt a szemüvegválaszték: külön távollátó, külön közellátó, bifokális, átmenetes, abból is több fajta.

Még mindig nem tudok eligazodni, ezért továbbra is az optikusokra támaszkodom, azaz megfogadom a tanácsaikat.

Így tettem mindig, az utóbbi időkben szinte évente cseréltem a szemüvegeket, évente kb 50 ezer forintért.

Egyszer csak közölte az optikus, hogy nem tudja kimérni a szemem! Miért? Rossz a gép? Nem mondhatja meg!

No ez szíven szúrt! Nagyon kíváncsi voltam!

Elmentem maszek szemészetre, (plusz 5000 Ft) aki mindent kimért a szemem, akkor derült ki számomra, hogy szemnyomás is van, Pupillatágítás! Csak néhány csepp és más a világ! Kicsit szédültök tőle, világosabb lesz, de nem fáj.

Na, szóval itt derült ki, hogy "kezdődő szürkehályog"-om van. Na, istenem ez van. Nem fáj, nem zavart.

Illetve dehogynem. A tudat, hogy nekem ilyen van zavart. Utánanéztem az interneten, és egyre rosszabbul éreztem magam. Talán képzelt, de így már képzett beteg vagyok, tudom mi az a szürkehályog! MEGVAKULOK!

Idővel! De mennyi az az idő! Innentől kezdve félévente mentem a szemészorvoshoz, de így 40-en túl még korainak tartotta a műtétet. Én meg egyre jobban féltem. A végén kértem, hogy nézzen meg egy főorvos is. No, ekkor kért időpontot a szemész főorvostól. Érdekes módon egy héten belül kaptam időpontot. Nos ez is felidegesített, hiszen nálunk két hónap a sorrakerülés ideje. Alig vártam a vizsgálat idejét.

A vizsgálat

8-ra kellett bemenni a rendelőbe. Már vagy 50-en voltak ott. Kb. 11 órakor be is hívtak. Bele kellett nézni egy gépbe, közben többször rám szólt a nővér, hogy közelebb, meg hogy ne pislogjon. Aztán jött a hagyományos üvegcserés vizsgálat, majd egy meglepetés, ami rosszul esett. Egy mini pumpa szerű dolgot cuppantott rá a szememr, meajd a számítógépre kötötte. Ez meg kéken villogott a szemembe. Úgy rá cuppantotta a szememre, minha pingponglabda lett volna. Kb 5 percig tartott, nekem egy órának tűnt. Amikor már azt hittem vége, rácuppantotta a másik szememre is, újabb 5 perc, nekem újabb egy órának tűnt.

Pihenés képpen újra kint kell várakoznom.

Ujabb egy óra múlva jött a főorvos, az a vizsgálat már nem fájt, egy nagyítóval nézegette a szememet, sőt el is küldött lefényképezni. Utána közölte, hogy szürkehályogom van, mindkét szememen, amit majd el kell távolítani.

Már két ismerősöm is átesett ilyen műtéten, semmi bajuk nem lett, ezért könnyen beleegyeztem. Azután mondta a hírt, hogy nekem ezért fizetni kell, szemenként 100.000 Ft-ot. A TB nem támogatja a cilindereseknek a minőségjavító műtétet, azaz a szemüveg elhagyását a szürkehályog eltávolításával együtt. Mert ha maár operál, azt is meg akarja csinálni. Nem tudtam, hogy ingyen is meg lehet csinálni, és továbbra is maradna a szemüveg a cilinderhez, így hát beleegyeztem a műtétbe, amit 2 hét múlva be is iktatott.

Még a második hét letelte előtt telefonáltak a kórházból, hogy üresedés van, hamarabb kerülök sorra.

Egy kicsit irritált az ötlet- Ilyen sokan mondták vissza? De nem mertem megkérdezni.

A munkahelyemen nem örültek a műtétnek, javasolták arra az időre vegyek ki szabadságot. Tudtam, hogy 4-6 hét az ideje, ennyi szabija senkinek sincs! Tehát nem vállaltam be!

Annak ellenére a főnök engedékeny volt, mivel az ő apját is operálták ezzel, tudja mi az!

A MŰTÉT

Reggel úgy kell bevonulni a kórházba, mintha nagyműtétünk lenne. Fürdőköpeny, pizsama, étkészlet, gyógyszerek stb. Korán reggel 7 órakor betegfelvétel az osztályra alá kell írni mindenféle felelősség átvállaló papírt, amin az ember elgondolkodik. Van benne ilyen is, hogy előfordulhat a szemgolyó eltávolítása is, és tudomásul veszem. Ilyen előzmények után elgondolkodhatunk a műtét veszélyeiről.

Utána megvizsgál az aszisztens is, majd egy orvos, utólag az operáló orvos is, majd mintha elfeledkeztek volna rólam. Kapok szemtágító cseppet, kicsit duplán látok, szépülök, de semmi egyéb.

Át kell öltözni kórházi ruhába, ami egy (1) alsónemű, a kórház által rendelkezésre bocsájtott hátulkötős köpeny, és felvehető a hozott fürdőköpeny is.

Kis idő múlva, ami lehet több óra is, hirtelen jön a betegszállító. Ilyenkor meglepődik az ember, mert egész idáig várta az időpontot, majd mikor itt van, meglepődik, hogy most, és pont Ő?

A betegszállító egy rokkantszékben legördíti a műtőbe. Nincs kec-mec, nem érdekli, hogy tudok menni, akkor is üljek be a kocsiba. A műtéti kezelőben le kell venni a hozott fürdőköpenyt, fel kell venni egy másik hátulkötős köpenyt, így egy szál alsógatyában kétféle kórházi hátul nyitott köpenyben lefektetnek a műtőasztalra. Ott rengeteget csepegtetnek a szemembe, leszíjazzák a fejem, véletlenül se mozgassam, újabb cseppek, oxigén csövet ragasztanak az orrom alá, majd betakarnak, ne fázzak. További cseppentések, majd következik az utolsó betakarás. Ezzel leragasszák a szememet, valószínű a szemgolyómat is, amiből semmit nem érzek. Egy pillanatra elsötétül minden, majd lassan nyílást vág a doktor a szövetbe, nagy valószínűen a szemembe is!

Egyre világosabb lesz , sőt a végén szinte FÁJ a világosság. Mintha világító TEJ alól néznék ki, persze nem ismerek fel semmit, némi tej hullámzás, érzem, hogy valaki simogatja a szemgolyómat, a tej hullámzik.

Nem fáj. Többször utasításokat hallok, -Nézzen rám!, Jesszusom, hová, nem látok semmit, Nézzen lefelé, Nézzen felfelé!, Ne pislogjon!

Valamikor egy nyugtató szó,-A felén túl vagyunk, aztán újabb utasítások.

Aztán úgy 20 perc múlva, ami nekem 2 órának tűnik, azt hallom:-Kész vagyunk!

Lekerülnek a takarók, de hirtelen újabb cseppek a szemembe, majd egyből le is ragasszák egy búrával.

Az orvos kikísér az öltözőig, ott átvesz a beteghordó, aki felkocsizik az osztályra.

Nem mondtam de ez idő alatt beépítették a szemembe a patikában vásárolt műszemet, azaz a műlencsét, ami fél havi fizetésembe került.

Fent az osztályon egy kis pihenés, majd hazaengednek.

MÁSNAP

A szememen van egy "kagyló" ami miatt nem látok ki, mivel mindkét szememre szemüveges voltam, ezért a leragasztott szemem miatt a szemúveget sem tudom felvenni, -azért hogy legalább egy szemmel lássak- Tehát most operált szemmel egyelőre mindkét szememmel rosszul látok és ez felháborít! Rosszabbul látok mint eddig szemüvegben.

A rendelésen aztán lekerül a kagyló, egyből látásteszt, szinte egy betűt sem tudok elolvasni! "Reklamálok" is a nővérnél, aki azt mondja -Majd az orvosnak mondjam!

Duplán látok, a betűk kiugranak a helyükről. Aztán jön az orvos is, katonásan: -Üljön le!

Sokáig nézegeti a szemem nagyítóval, majd az asszisztenseknek is mutogatja, ennek ellenére rosszul látok!

Mondom is az orvosnak, hogy nem tudok olvasni, mire azt mondja:-Messzire kell nézni!, és bement a szobájába!

Két hét múlva kontroll!

HARMADNAP

A helyzet a következő: Van egy "gyárilag " rossz szemem még kiskoromból, és van az operált szemem , amivel elvileg már jól kellene látnom. De mindenből kettőt látok vele, míg a másik szememmel mindent homályosan, azaz átlagosan mindenből kettőt látok homályosan.

Matematikailag lefordítva:

Eddig szemüvegben így láttam: Bal 100 % Jobb 100%

Most szemüveg nélkül így látok:

Bal 50% Jobb 50% azaz összesen 0,25 azaz 75%-ban romlott a látásom. Ez nem állapot, éppen ezért két hétig depresszióba estem.

NEGYEDNAP

Némi javulást reméltem a következő ötlettel: A nem operált szemem szemüveggel még jó, éppen ezért az operált szemem elől kivettem az üveget, a nem operált elé pedig felvettem a szemüveget üvegestől. Így a helyzet a következő lett:

Bal 100 % szemüveggel, Jobb 50% azaz 0,5, azaz most így 50%-kal rosszabbul látok, mint eredetileg szemüveggel, és így is marad két hétig. Igazándiból 25 %-al javult a látásom az ötletem bevezetésével, de 50 %-kal rosszabb, mint eredetileg volt.

Két hét után a kontroll napján

Eljött az első két hét vége, itt a fóorvosi kontroll ideje. Továbbra is többdimenziós betűket látok, amik számomra meghatározhatatlanok. A nővérek továbbra is a főorvoshoz irányítanak. Az első növéri vizsgálat után kb röpke 3 óra múlva el is érek a főorvosig. Vizsgálgat, vizsgálgat, majd ezt mondja:

-Elmozdult a lencse.

Ez azt jelenti, hogy elismerte, hogy nem sikerült az operáció, a behelyezett lencse nincs a helyén. Azt most ne vitassuk, hogy először sem volt a helyén, nem én mozgattam el, hiszen más másnap panaszkodtam, hogy nem jó. Ez a vizsgálat kedden volt, jelezte, hogy hétfőn megigazítja. Ez azt jelenti, hogy újabb műtét vár rám hétfőn!

Már ma, azaz kedden el kell kezdenem a napi ötszöri fertőtlenítést, cseppentést a szemembe. Ez a nem várt fordulat teljesen felidegesített. Három hete vagyok táppénzen, most kiderül, hogy újabb 4-6 hétig leszek, és annak a műtétnek sem tudom a végkifejletét.

Várom  a hétfőt, a műtét napját!

A MÁSODIK MŰTÉT

Reggel úgy kell bevonulni a kórházba, mintha nagyműtétünk lenne. Fürdőköpeny, pizsama, étkészlet, gyógyszerek stb. Korán reggel 7 órakor betegfelvétel az osztályra, újra alá kell írni mindenféle felelősség átvállaló papírt.

Utána megvizsgál az aszisztens is, majd egy orvos, utólag az operáló orvos is, majd mintha elfeledkeztek volna rólam. Kapok szemtágító cseppet, kicsit duplán látok, szépülök, de semmi egyéb.

Át kell öltözni kórházi ruhába, ami egy (1) alsónemű, a kórház által rendelkezésre bocsájtott hátulkötős köpeny, és felvehető a hozott fürdőköpeny is.

Kis idő múlva, ami lehet több óra is, hirtelen jön a betegszállító.

A betegszállító egy rokkantszékben legördít a műtőbe. A műtéti kezelőben le kell venni a hozott fürdőköpenyt, fel kell venni egy másik hátulkötős köpenyt, így egy szál alsógatyában kétféle kórházi hátul nyitott köpenyben lefektetnek a műtőasztalra. Ott rengeteget csepegtetnek a szemembe, leszíjazzák a fejem, véletlenül se mozgassam, újabb cseppek, oxigén csövet ragasztanak az orrom alá, majd betakarnak, ne fázzak. További cseppentések, majd következik az utolsó betakarás. Ezzel leragasszák a szememet, valószínű a szemgolyómat is, amiből semmit nem érzek. Egy pillanatra elsötétül minden, majd lassan nyílást vág a doktor a szövetbe, nagy valószínűen a szemembe is!

https://www.youtube.com/watch?v=jxhX0nOoJLE&feature=related
Ez történt velem.
LIGHT VERZIO
Nézhető
https://www.youtube.com/watch?v=bwfBdCFhWV8

Ez történt velem.

HARD VERZIÓ!
NE NÉZDD MEG!

Egyre világosabb lesz , sőt a végén szinte FÁJ a világosság. Mintha világító TEJ alól néznék ki, persze nem ismerek fel semmit, némi tej hullámzás, érzem, hogy valaki simogatja a szemgolyómat, a tej hullámzik.

Nem fáj. Többször utasításokat hallok, -Nézzen rám!, Jesszusom, hová, nem látok semmit, Nézzen lefelé, Nézzen felfelé!, Ne pislogjon!

Valamikor egy nyugtató szó,-A felén túl vagyunk, aztán újabb utasítások.

Aztán úgy 20 perc múlva, ami nekem 2 órának tűnik, azt hallom:-Kész vagyunk!

Lekerülnek a takarók, de hirtelen újabb cseppek a szemembe, majd egyből le is ragasszák egy búrával.

Az orvos kikísér az öltözőig, ott átvesz a beteghordó, aki felkocsizik az osztályra.

A műtét alatt helyére igazították a két héttel ezelőtt beépített lencsét, ami " elmozdult". Persze ezt az elmozdulást én vitatom, de nem tehetek semmit.

Fent az osztályon egy kis pihenés, majd hazaengednek.

MÁSNAP

A szememen van egy "kagyló" ami miatt nem látok ki, mivel mindkét szememre szemüveges voltam, ezért a leragasztott szemem miatt a szemüveget sem tudom felvenni, -azért hogy legalább egy szemmel lássak- Tehát most operált szemmel egyelőre mindkét szememmel rosszul látok és ez felháborít! Rosszabbul látok mint eddig szemüvegben.

A kórházban ismét leveszik a kagylót, de mintha már jobban látnék. El tudom olvasni fentről a harmadik sort is.

Ez nagy javulás akkor , amikor csak a másodikat tudtam elolvasni az előző műtétem után.

Hátha jobb lesz...

Harmadnap, azaz a 24. nap.

Messziről egy szemmel el tudom olvasni a 3 méterre lévő TV feliratait. Ez már haladás.Viszont nem tudom elolvasni a kezemben lévő könyvet. A felállás a következő:

BAL szem csak szemüveggel 100%

Jobb szem messzire 100% közelre 0 %

azaz 66 %-os a látásom. Még 4 hét táppénz, aztán majd a bal szem is sorra kerül egyszer.

4 hét múlva

Túl sokat vagyok táppénzen. A fizetés fele ugrik, a cafetéria ugrik, a "szemem" nekem kellett megvenni 100000 Ft, úgyhogy elég rosszul állunk anyagilag, el kell menni dolgozni. A nyár munkával telik, vagy mindenki megharagszik rám, mert " elveszem tőlük a nyarat."

Jelenleg így nézek ki:

Van rajtam szemüveg, amelyből a jobb üveg ki van véve, mivel a régi üveg csak rontotta volna a látásom. Azaz egy fél szemüveget viselek 4 hónapig.


4 HÓNAP MÚLVA

Elmúlt a nyár, elérkezett az idő a bal szemem operálására. Érdekes, hogy minden flottul ment. 1 órán belül sorra kerültem, újabb 1 óra múlva a főorvos is megvizsgált, sőt elfogadta az általam mondott műtéti időpontot. Laborvizsgálatok sem kellettek, csupán az 5 nappal előtti csepegtetésre kellett figyelni.

Műtét előtti nap

A csepegtetés eddig tartott. Leteszem a szemüvegem amiben mint tudjuk csak a bal oldalában volt üveg, a jobb oldali szememet korábban megoperálták, azzal már látok elvileg távolra, közelre nem.

Most holnap a bal szemem következik. Ha minden igaz, a műtét után már élesen fogok látni messzire. Közelre kell majd olvasószemüveg, mert állítólag az "öregebb" emberek szemizmai nem olyan rugalmasak, hogy fókuszálni tudjanak közelre is és távolra is. Most érdekes mód nem érdekel, hogy azonnal, azaz elsőre sikerül-e a műtét, mint tudjuk a jobb szememnél ez csak másodszorra sikerült.

Szóval letettem a szemüvegem, kíváncsi vagyok  örökre-e?

Műtét

Reggel felkelés, majdnem felvettem a szemüvegem, felöltözés, reggeli, majd be a kórházba. Ott a nekem már rutin eljárások, betegfelvétel, papírok aláírása, vérnyomásmérés, csepegtetés, kórházi pizsama és ágynemű átvétel, szoba és ágy elfoglalása, majd várakozás. Itt írom meg, hogy ezért a szememért is plusz fizetnem kellett, a szemlencsét, amit beültet az orvos a szemembe. azt nem állta a társadalombiztosítás, nekem kellett megvennem receptre és mára a műtét napjára behozni.

Szóval várok az orvosra a műtétre, közben elgondolkodom: eddig jól láttam ezzel a szememmel szemüveggel, a másikkal pedig szemüveg nélkül távolra. Most egy napig minimum be lesz kötve a szemem, nem fogok látni ezzel a szememmel semmit (0%), a másikkal meg csak távolra (50%) Ha úgy veszem 25%-os a látásom, azaz 75%-ban vak leszek! Mindaddig amíg a kötést (lencsét) le nem veszik a szememről.

Az orvos még utoljára megvizsgál, valamit bejelöl filctollal a szememen, majd újabb várakozás.

Később egyszerre 3 nevet is mondanak, hárman megyünk egyszerre a műtőbe. Nem én vagyok az első, ennek ellenére csepegtetnek a szemembe, leszíjazzák a szemem. Közel fél óra múlva szólítanak, bekísérnek a műtőbe, lefektetnek, csepegtetnek, oxigént fújnak az orrom alá, majd egy köpenyszerű dologgal letakar az orvos, egyben le is ragasztja a szemem. Aztán kivág egy lukat, de szerintem akkor már belevágott a szemembe is...

Nem akarom leírni a műtétet, nézzétek meg feljebb a videót.

Mikor kész vagyunk, szerintem újabb fél óra múlva, felültetnek, és egyben el is szédülök. Valószínű ezt látják is, hiszen ültetnek még kb 5 percig, majd a hónom alatt fogva kikísérnek egy pihenőbe. Ott újabb 5 perc múlva átadnak a beteghordónak, aki egy rokkantszékbe ültet. Jujj! Ilyen beteg vagyok? De elfogadom a helyzetet, "tolatom" magam vissza az osztályra, amúgy is rosszul érzem magam.

Kis idő múlva jön értem az asszony, hazakísér, lefektet, és talán el is alszom.

MÁSNAP

Kagyló a szememen, a szemem bedagadva, így megyek be a szemészeti osztályra, nehezen, bal szemmel abszolút nem látva, jobb szemmel csak3 méteren túl. Azaz: nem látom a lépcsőt amin megyek, úgy kell a lábammal letapogatni, nem látom a járdaszegélyt amikor megyek, nem látom mit kell megnyomni a liftnél.

Az osztályon aztán leveszik a kagylót, újabb csepegtetés, majd hosszas várakozás után orvosi vizsgálat. Itt szóvá teszem abbéli aggályomat, hogy abszolút nem tudok közelre látni, azaz olvasni. Ez az orvos szerint normális körülmény, csak4 hét múlva ír fel szemüveget. Nekm viszont addig is szükségem van látásra, email írás, levélolvasás miatt -nem állhat meg az élet- éppen ezért kértem addig is írjon fel egy olvasószemüveget.

Mindenféle vizsgálat nélkül felírt +3 as szemüveget mindkét szememre, olvasni. Mivel még fáj a szemem, ezért hazamegyek és holnap elmegyek olvasószemüveget csináltatni. Legalábbis ezt gondoltam akkor.

Harmadnap

Mivel közelre nemigen láttam és volt egy "receptem" olvasószemüvegre, ezért elmentem a "szokásos" optikusomhoz, hogy legalább amíg nincs konkrét, kimért szemüvegem, addig is lássam a leveleimet, vagy tudjak olvasni. Az optikus mondja, hogy éppen lekéstünk az akcióról, ma már nem 50 %-os a szemüveg. Be tudja raknia az olvasóüveget a hozott keretbe, de az a keret elég nívós ahhoz, hogy csak olvasószemüveg legyen, abba majd a konkrét kész, kimért szemüveget szeretné megcsinálni, addig is válasszunk a rendelkezésre álló keretek közül. Nos választottam is egyet, gondoltam beleköszörüli és hazafelé már lesz is új szemüvegem.

A lelkesedésem hamar elszállt, amikor kiderült, hogy sima 3+ -os szem üvege sincs az optikusnak , azt is meg kell rendelni. Mivel holnap kezdődik egy háromnapos ünnepsorozat, ezért csak 4-5 nap múlva lesz kész. Addig is marad a nagyító, amivel elég rossz dolog olvasni.

Sajnos egyelőre várnom kell 5 napot.

3+5. nap

Telefonált az optikus, hogy készen van az olvasószemüvegem. Azt hittem itt a vége a történetemnek, messzire szemüveg nélkül, közelre szemüveggel... De nem!

Elmentem felpróbáltam a szemüvegem és mintha orrbavágtak volna. A papírt, amit elémrakott a nő, sokkal közelebb kellett raknom, mint szoktam, mintegy kb 20 cm-re volt csak éles az optika, azaz itt láttam élesen a betűket. De! a betűk oriásiak voltak, és csak 1-2 szótagot tudtam elolvasni egyszerre, a többit nem láttam. Az optikus mondta, hogy mivel ez csak egy próba olvasószemüveg, várjam meg a négy hét múlva esedékes kontrollvizsgálatot, hátha javul közben a szemem. Sajnos most ez lesz, 4 hétig csak nagyon közelről tudok majd olvasni, majd utána egyből le kell vennem a szemüvegem.

4 hét múlva a végleges kontrollon

Elérkezett a 4 hetes kontroll, ma kiderül látok-e, mennyire ( közel-távol), azaz tényleg lerakhatom-e a szemüvegem. A vizsgálat a szokásos módon kezdődik: bejelentkezés a rendelésre, fennt a rendelőben előszőr az aszisztensnél kontorllvizsgálat ( a bejelentkezés után kb 1-1,5 óra múlva), majd átirányítanak a főorvoshoz. Itt kb 2 óra a várakozás. (A rutinosabbaknak!!) Aki nem rutinos, és már reggel fél 8-kor itt állt, hogy ő legyen az első a fél kilences rendelésen, az így is 1 órát várt az asszisztensre, majd a 11 órakor megjelenő főorvos sem elsőre hívja be, így rosszabb esetben velem együtt távozik a rendelésről, csak én fél 10-re mentem, azaz én 4 órát vártam, ő 6-ot.

Szóval, az orvos azt mondta, lehet, hogy kell szemüveg, távolra csak kevés dioptriás, közelre +2-es. Fel is írta (nem receptre, hanem egy papírra). Ezzel mehetek megcsináltatni a szemüveget.

Nos, én kételkedtem abban, hogy jó a felírt szemüveg, az optikus is említette az előző szemüvegemnél, hogy kb 60000 Ft lesz a kész szemüveg. Ezt nem kockáztattam meg, a kieső táppénzek, a két szemlencse eléggé lenyomta a büdzsét, így nincs még 60000 Ft-om akkor ha netán rossz a felírt üveg. Éppen ezért először a bifokális szemüveg helyett csak az olvasó részét csináltattam meg. Ez volt a komplikáltabb is. Szóval a felírt dioptria olvasórészét kértem megcsinálni az optikustól. Természetesen mondanom sem kell, hogy megint nincs "raktáron" újfent rendelni kellett üveget, és mivel pénteken voltam nála, csak a jövő hét kedden lesz kész.

4 és fél hét múlva kedden.

Elkészült a szemüveg (olvasó része). Felpróbáltam, szó se róla, jobban tudtam olvasni vele, mint a felírt régi +3-as szemüveggel. Viszont azt vettem észre, hogy a téglalap trapéz formájú, a kör pedig tojás alakú. Egyből szóltam az optikusnak, hogy valami nem stimmel. Ő újra kimérte az üveget, megnézte a receptet, és azt mondta, a leírtaknak megfelelően készítette el. Ha néhány nap múlva is problémás a viselése, forduljak az orvoshoz.

5 hét múlva

Továbbra is zavar, hogy az A/4-es papír távolabb szélesebb és közelebb vékonyodik, továbbra is zavar, hogy nem tudok kört rajzolni. Az első lehetséges napon, amikor ráérek, visszamegyek az orvoshoz.

6 hét múlva szerdán

Mert most értem rá. Elmentem vissza szemészeti rendelőbe. Szintén alul bejelentkezés, majd fel a vizsgálóba. Egy kicsit hosszabb volt a várakozás, kb 2 óra, majd behívott az asszisztens, megvizsgálta a szemem, nem változott, a leírt problémámat nem értette, ezért a doktornőhöz irányított, aki nem ért rá,mondta kinn várakozzak. Újabb 1 óra múlva sem ért rám (itt már sejtettem, hogy velem van gondja), az asszisztenst sürgetve vártam a választ, mikor hív be a doktornő. Majd miután minden beteg távozott (ez is furcsa volt) behívott, és leszidott a nővérek előtt, hogy én nem az Ő betege vagyok, miért jöttem most, különben sincs semmi baja a szememnek, ha problémám van annál reklamáljak, aki operált, (magyarán menjek a p*csába, nem adtam neki lóvét!) majd úgy csinált, mintha megvizsgált volna, adott egy sablon eredményt, hogy mennyek vissza vele a főorvoshoz.

7 hét múlva csütörtökön (mert kedd 13-a lett volna)

Újra főorvosi vizit, újra bejelentkezés, majd 1,5 óra múlva újra megvizsgál ugyanaz az asszisztens, aki egy héttel ezelőtt is. Azért, hogy ő is belém rúgjon cseppentett a szemembe szemtágítót, csak hogy az orvos jobban meg tudjon vizsgálni. Csak mondom, hogy teljesen feleslegesen, mert ha lehet, most még többet vártam a főorvosi vizsgálatra, kb 2,5 órát. Szó nélkül megvizsgált, azt mondta, minden nagyon jó, ő sem értette a problémámat. Azért tessék lássék elkérte a szemüvegem, amelyikkel állítólag rosszul látok, azt az asszisztens elvitte, fél óra múlva visszahozta (már 4 órája vagyok itt) majd elismerte, hogy a felírt üveg van a keretben. Az orvos jól felnyomta az orromra a szemüveget, azt mondta az optikusnak meg kell igazítania, menjek vissza oda. Ezzel lezárta a vizsgálatot, és "megoldotta" a problémát.

Tehát, nem tudom figyelt-e valaki: az optikus visszaküldött az orvoshoz, az orvos pedig az optikushoz. Itt bezáródott a kör. Nekem meg már elegem van, főleg az utolsó kettő vizsgálatból, a második felesleges operációból. Cikkem végén majd összefoglalót készítek, mennyibe került az "ingyenes" szürkehályog műtét.

Nem szoktam káromkodni, de most már május 14-től november 1-ig 5 és fél hónap telt el, sőt az utolsó két héttel már 6 hónap és még mindig nem látok jól. Úgy döntöttem én is sz*rok az egészre, megcsináltatom úgy a szemüveget, ahogy az orvos leírta, látok, ahogy látok, tojok rá! Mindenesetre most kell találnom egy optikust, aki megcsinálja a bifokális szemüvegem,a legolcsóbban.

Optikusok keresése

Nemsokára vége a kálváriámnak, gondoltam. Csak meg kell csináltatni a szemüveget a meglévő keretbe belecsiszolják az üveget és kész. Mivel azonban továbbra sem hiszem, hogy jó dioptria lett felírva, ezért megpróbálom olcsón megúszni a dolgot, ezért megkeresem a legolcsóbb optikust-

első optikus: most 50%-os kedvezménnyel, ha a keretet is náluk veszem meg. Na jó, akkor mi lesz a mostani nemrég vásárolt keretemmel. Végül is kértem árajánlatot. 60 ezer+keret. Gondoltam a keret még kb 13 ezért 73-50% az 36ezer. -ínem, mondja az optikus, ez a 60 ezer már az 50%-os ár + 13 a szemüveg, azaz 73 ezer lenne becsiszolva, kerettel, garanciával. K*rva sok!

második optikus: 40 ezer az üveg, beleteszik a meglévő keretbe, HA megvan a régi szemüvegem régi üvege. -Gondolom megvan, eddig ez a legolcsóbb, de nem. A 40 ezer csak az egyik üvegre vonatkozik, a másik megint 40 azaz összesen 80ezer lett volna. Ez így még drágább mint az első.

harmadik optikus: szintén 40 ezer az üveg (80 a kettő) de van szlovák kétszer annyiért, szintén kell neki a régi szemüvegem üvege. Egyelőre ez sem nyert.

negyedik optikus: ő a szokásos optikusom, 60 ezerért , saját szemüvegbe. Ha úgy veszem még ez a legolcsóbb, de drágállom.

ötödik optikus: 25ezer egy üveg teljes áron, de a másik ingyen van, ha a keretet is itt veszem meg. Na, gondolom 25 meg 13 a keret, az 38. most ez a legolcsóbb. Kicsit beszélgetek az optikussal kiderül, hogy ez a keret le van értékelve, a 13ezer Ft-os ára most 1000 Ft, ha rendelek bele üveget. Azaz ha jól hallottam itt kettős kedvezmény van egyrészt az üvegre, ha veszek keretet, egyrészt a keretre, ha veszek üveget. Azaz még egyszer kiszámoltatom vele, mintha nem tudnám, hogy tényleg ez a legolcsóbb: 25 az üveg és1ezer a keret, azaz 26ezer. Számomra hihetetlen, hogy kerettel együtt harmadáron megcsinálja, és haszna is van belőle. Megrendeltem. Újabb 10 munkanapot kell várni míg elkészítik.

10 nap múlva pénteken

Ma készül el a szemüvegem. Délután rátelefonálok az optikusra, meg is érkezett az üveg, de még nincs beköszörülve, majd hétfőn érdeklődjek.

Másnap

Ma felhívott az optikus, hogy kész a szemüveg. No lám, nem kellett hétfőig várni. Azonnal rohantam, fizettem és már vettem is fel a szemüvegem. Az optikus furcsállta, hogy egyből elrohanok, még fel akart készíteni arra, hogy ezzel máshogy kell bánni, máshol olvasok, máshol nézek vele messzire, de mindez már nem érdekelt. Nem tudta, hogy nekem már volt ilyen szemüvegem, és tudtam, hogy az optikát a fejem mozgásával tudom változtatni. Kicsit újra kellett tanulnom ezt a fejmozgást, mert fél év alatt elszoktam tőle, de majd belejövök megint. Nehéz elmagyarázni annak akinek nincs ilyen szemüvege. Talán láttak már operálós filmet, amikor az orvos szemén van egy szemüveg, amelyik egy kisebb mikroszkóp és csak egy pontban lát vele. Én is így tudok olvasni, csak egy pontban látok előre, ha olvasok mozgatnom kell a fejem, hogy ez az egy pont mindig élesen mutassa a betűket. A nagyítás fokát pedig a fejem le-fel mozgatásával tudom befolyásolni, ha lefelé biccentek és felfelé nézek ki a szemüvegen, akkor elég jól látok messzire, fordítva, közelre pedig felfelé kell biccentenem a fejem és a szemüvegem alján kell kinéznem. Na, ezt kell gyakorolnom, mert egész életemben így lesz.

Költségvetés az "ingyenes" szürkehályog műtétről

Nem írok konkrét összeget, mert az évek folyamán ezek változnak, hanem a minimálbérre, a bruttó 93000 Ft nettó 60000 Ft-ra vetítem az egészet, nettó összegben: (2012)

2*1 havi táppénz 0,5+05 minimálbér azaz1 minimálbér veszteség

2*1 szemlencse 1,6 minimálbér azaz 3,2 minimálbér ezt nekem kellett megvennem

1 gyors olvasószemüveg a régi keretbe 0,1 minimálbér (4 hétig használtam)

1 olvasószemüveg amíg nincs komplett 0,2 minimálbér (4 hétig használtam)

1 komplett szemüveg 0,4 minimálbér

Azaz összesen az ingyenes szürkehályog műtét: 5 havi minimálbérembe került.

Folytatása következik...

Nézz ide többször!

komment


2010.03.12. 19:21 pedersoli

Üldöz a halál

 Üldöz a HALÁL…

 

Most, hogy volt egy kis időm elgondolkodni a múlton, nagyon rémísztő dologra jöttem rá.

Üldöz a HALÁL. Eddig még nem ért utol, de sokszor járt már a közelemben, és mikor egészen messzire elutaztam, akkor is OTT VOLT, és megmutatta magát.

Néha a hely, néha az idő egyezik, sokszor mind a kettő.

Ha egyszer találkoztam volna vele, azt mondanám véletlen, ha kétszer pech, háromnál már gondolkodni kell, negyedszer már nem lehet véletlen.

 

Kezdjük az első találkozással:

 

Kisgyermek voltam, Sokat játszottam a nagymamámnál. Emlékszem egyszer a nagypapámat átvertem: csináltam neki szuper cigarettát. Belül gyufafejekkel, kívűl ezüst festékkel lefestve. Meg is gyulladt az egész, amikor meggyujtotta. Szóval a nagypapám.

Kicsi voltam, nem értettem mi az, egyszer elmentünk a temetőbe kiöltözve, szomorúan. Mint mondom nem értettem, nem fogtam fel mi történik, csak azt vettem észre, hogy mindenki szomorú, tehát nekem is szomorúnak kell lennem.

Nyitva volt a koporsó. A nagypapa volt benne. A feje fehér volt. Nem mosolygott. Mindenki sírt mellette. Aztán rátették a tetőt, kétkerekű kocsira tették, elvitték a sorok közé és leeresztették a kiásott gödörbe, majd visszalapátolták a földet.

Ez volt az első találkozásom a HALÁL-lal.

Itt a hely stimmelt. Valószínű a nagymamám házában halt meg, ahová sokat jártam játszani

 

Apám apja , azaz a nagypapám és az apai nagymamám a közeli lakótelepen laktak, kb 1 buszmegállónyira, ezért nem is busszal, hanem gyalog mentünk. Csak egyetlen egy zebrán kellett átmenni, az út sem volt forgalmas. Ment a család négyen, többször.

Azon a zebrán többször átmentünk, aznap is odafelé.

Hazafelé láttuk már, hogy néhányan várakoznak a zebránál, biztos át akarnak menni, de4 autó nem jön, ők meg nem mennek át. Odaérve láttuk, hogy fekszik valaki az úton. Majd egy kocsiból fekete zacskóü került elő és letakarták.

Ez volt a második eset. Időben és helyben majdnem stimmelt. Üldöz a HALÁL. Megint megmutatta magát.

 

Gyerekkoromban sokat bicikliztem. Otthon és a nyagyiék háza között 7 km volt a távolság, kb 20 perc alatt meg is tettem ezt a távolságot. Akkor még nem ismertem a KRESZ-t, apám se mondta, hogy 12 év alatt nem lehet a főútvonalon biciklizni. Én mentem.

A főútvonalon, szénszállító autók mentek el néhány centire mellettem, gondolom nem 60-al (akkor annyival lehetett mennei).  Aztán néha már idegesített a közelségük és távolságtartó jelzőlámpát szereltem a bicikli oldalára, ami kb fél métert még kinyúlt oldalra és egy macskaszemmel végződött. Azután már nagyobb távolságot tartottak a teherautók.

Itt most megint nem rólam van szó!

Egyszer hazafelé jöttem és a főúton egy teherautó mögött egy biciklis feküdt az úton. Fiatal volt, sport biciklije volt. A látottak alapján hátúlról belement a teherautóba. Ez csak úgy történhetett, hogy vagy húzatta magát és a teherautó fékezett, vagy minimum 20-al tekert a teherautó mögött, és nem tartotta be a féktávolságot és a teherautó szintén fékezett. Akkor még nem volt kötelező a védősisak.

Szerintem meghalt, mert ott feküdt, és senki nem nyúlt hozzá!

Ez a baleset is azon az útvonalon történt, ahol éppen jártam és éppen előttem kb fél órával.

Én is lehettem volna?

 

Munkahely. Mindenkit érhet baleset. Most engem ért.

Közvilágítást javítottunk volna, kitolható tűzoltólétráról. Persze mindig van a cégnek elvárása (csináljátok meg minél hamarabb) Így történhetett, hogy mindenféle oktatás nélkül kiküldtek egy tűzoltólétrát, hogy arról meg lehet csinálni. De senki nem mondta, hogy rossz. A munka kezdetén, mikor már a tetején voltam, kettétört. Én a recsegő, törő létrába kapaszkodva lezuhantam 12 méter magasságból a betonra. Még jó, hogy nem fejre, hanem lábra, ami össze is tört rendesen.

Ha fejre estem volna, most nem írnám ezeket a sorokat.

Üldöz a halál, de néha kicselezem!

 

Hajdúszoboszló. Első nejemmel egy iparági szállóban néztük a tévét. Egy szegedi cukrász lányát elrabolták. Nem lett meg. Akkor nem is érdekelt, de majd később látjuk, hogy itt is kacérkodott velem a HALÁL, ugyanis előkészítette a terepet a második színjátékra, amikor élesben megmutatja magát ugyanitt.

A szegedi cukrász lányát aztán megtalálták, megölték.

 

Hajdúszoboszló. Harmadik nejemmel ugyanabba a szállóba szálltunk meg. Épp hazafelé tartottunk a strandról gyalog. A szállónál nagy szirénázás, kisebb tömeg, kiabálás. Még nem értünk oda, de túl sok sziréna szólt egyszerre, lelassítottam a lépteim. A ház sarkánál jártam, már majdnem kifordultam a sarkánál, mikor hirtelen három löves hallatszott, egész közelről.

Kb 15 méterről. Megmondom őszíntén a falhoz simultam, szinte eggyé olvadtam a fallal, csakhogy láthatatlan legyek.

Valódi pisztolytűzpárbaj közepébe cseppentem volna, ha kidugom a fejem. Mint kiderült utólag, egy debreceni rendőr “megbolondult” megölte a barátnőjét Debrecenben, szintén ugyanott meglőtt egy taxist, és Hajdúszoboszlón át akart menekülni, de itt a város határában már várta a rendőrség, és kilőtték a kocsiból, igaz ő is visszalőtt. No, ez történt ugyanabban az időben és ugyanott ahol én voltam, csak 15 méterrel arrébb.

A gusztustalan a dologban, hogy ez vacsoraidőben volt, és a szálló éttermében a meleg leves mellett láthattuk, ahogy a hullát kiveszik a kocsiból és bedobozolják. Jó étvágyat!

 

Élményfürdő. Ez az új divat. Minél több élmény elem, minél több produkció. Buzgárok , pörgők, csúzdák stb. Persze ki kell próbálni. Még strandösszehasonlító tesztet is csináltam.

Azért mindent nem próbáltunk ki. Pedig ott várt rám a HALÁL, csak nem fogtunk kezet.

Az egyik élménymedencét kihagytuk, veszélyesnek tartottuk.

Néhány nappal ottlétünk után mindenkit felkavart a hír: Abban az élménymedencében eltűnt, meghalt egy 6 éves gyerek.

A HALÁL rám is várhatott. De nem engem kapott el. Üldöz a HALÁL.

 

Lillafüred. Családi nyaralás. Autóverseny lesz holnap. A parkolóban ki vannak állítva az autók, lehet őket fényképezni, csinos lányok itt-ott. Érdekesség, levideozóm, és a holnapi versenypálya útvonalán hajtunk mi is haza Egerbe.

Másnap már otthon hallottuk a hírt, hogy egy autó kisodródott a pályáról és megölt egy nézőt.

Még jó, hogy nem mi voltunk.

 

Otthon. Édes otthon. A nyugalom szigete. Vagy nem. Ez egy panelház több családdal, több problémával. Szinte hallom a veszekedéseket, vékonyak a falak. A tányértörések, kalapálások mindennapi megszokott dolog. Akkor is egy puffanást hallottam, majd dörömbölést. Mindennapi megszokott dolog. A kutya azért nem szokott ennyire ugatni.

Azután valaki becsengetett, de ez is megszokott dolog, hiszen én vagyok a valaki a házban.

Az alsó szomszéd apja bezárta magát a fürdőszobába, állítólag elesett, és most nem tudnak bemenni hozzá, nyissam ki az ajtót.

Az ajtó felfeszítése után derült ki, hogy felakasztotta magát. Én vágtam le a kötélről.

Találkoztam a HALÁL-lal.

 

Otthon édes otthon. Szép a kilátás. Többször is kinézünk az ablakon, szemben a hegyoldal a barlanggal, a turul szoborral. Mi az első emeleten lakunk, a többség fölöttünk.

Nem hittem volna, hogy valakinek eszébe jut ilyen alacsonyról kiugrani az ablakból. De megtette. Akkor nem néztem ki az ablakon, csak egy tompa puffanást hallottam. Mondom is magamban, az alattunk lévő üzletbe megint áruszállítók érkeztek. De nem. Mikor kinéztem, már mentő és rendőrautó állt a ház előtt és megint le volt takarva valaki. Mint később kiderült a negyedikről ugrott le.

 

Otthon édes otthon. Na jó, ezt a sorozatot abba lehetne hagyni. Mint említettem alattunk üzlet van. Állandó a kalapálás, rakodás, auto érkezés. Szinte már nem is halljuk. Az egyik szomszéd is csak ide a lenti kisboltba ment vásárolni. Aztán felidegesítette magát a boltban, szívrohamot kapott és meghalt. Mi ebbe a boltba nem járunk vásárolni.

 

A hely stimmelt, az idő is, csak néhány méteren múlt.

 

Munkahely. Sokszor megyünk oda, a napunk java részét ott töltjük. Szinte természetes, hogy történik baleset. Ez más. A HALÁL jelezte az érkezését. Az áramszolgáltatónál dolgoztam, a dolgom a hibák gyűjtése, továbbítása. Akkor is ezt végeztem. Valaki jelezte, hogy a közeli zebránál nincs közvilágítás, azaz sötét a zebra, holott ott járnak át a gyalogosok. A munkám ezen címek továbbítása a szerelőknek. Továbbítottam is. Ez a cég különbséget tesz hibacímek között, ez a hiba akár két hetet is várhat a javítással.

Gyalog jártam dolgozni, én is ezen a zebrán jártam át a másik oldalra. Ma, mivel tudtam, hogy rossz, úgy gondoltam más útvonalon megyek haza. Hazafelé nem is gondolkoztam, automatikusan továbbmentem volna a zebra mellett. Csakhogy villogott egy rendőrautó, és le volt takarva egy test a középső járdaszigeten. Nem égett a közvilágítás. Én tudtam róla, a szerelők is. A HALÁL bejelentkezett.

 

Rio de Janeiro. Mindenki nagy álma. Hihetetlen, hogy mi is eljutottunk oda. Persze bennünk volt a félsz. Soha nem repültünk repülővel, most meg egyben 13 órát. Igaz azt mondják, hogy a repülő biztonságosabb mint a busz vagy az auto. Ennek ellenére nem “röpdöstünk “ az örömtől, hogy ilyen jó a statisztika. Odafelé rázott is a gép rendesen. Azért leszálltunk. Hazafelé sokkal kényelmesebb volt az út, símán hazaértünk.

Miért került ez mégis be ebbe az irományba?

Mert megúsztuk. Mi megúsztuk. Nem volt ilyen szerencséje annak az 500 embernek, akik egy évvel később próbálták meg ugyanezt. Hazafelé eltűnt a repülő. Belezuhant az óceánba. Mindenki meghalt. Mi nem, szerencsénk volt. De üldöz a HALÁL.

 

 

Rio de Janeiro. Mindenki nagy álma. Hihetetlen, hogy mi is eljutottunk oda. Pedig a következőkben látni lehet, nem különleges. Sőt hétköznapi. Olyan mint a városunk, olyan mint a ház ahol lakom. Itt is hullanak az emberek.

Egyik reggel elindultunk sétálni. Emberek mentek az utcán, vagy ácsorogtak. A boltból visszafelé rendőrautó villogás az út mentén, a rendőrök az autóban ültek. Gondoltam forgalom ellenőrzés. Mentünk tovább mellette. Majd kikiabált a rendőr, nem tudom mit, mert portugálul volt, de a járdára mutatott. Ott egy “agyament” ember feküdt, aki valószínű kiugrott a sokemelete ház valamelyik emeletéről. Nyílván meghalt, mert az agyvelő szétfröcskölt az úton.

Mivel odafelé még nem történt meg az eset de visszafelé már igen, azt is mondhatnám, még jó, hogy nem rám esett!

Üldöz a HÁLÁL!

komment


2009.11.14. 18:40 pedersoli

Üdülések tapasztalatai

2001

Csak hogy valahol elkezdjem...

Ekkor még nem tudtuk, hogy több utazásra is el tudunk jutni még életünkben, ígyhát minden utazás számunkra úgy telt, talán ez az utolsó.

Utazásunkat egy hetesre terveztük, Budapesten át Eger, majd Aggtelek, Szilvásvárad, Kékestető érintésével újra haza. Eztöbb mint 600 km volt a végén. Mivel menjünk, itt az első kérdés. Tömegközlekedéssel? Átszállások, menetrendek stb nézegetésével, utánaszámolással megállapítottuk, hogy autóval 4 embernek sokkal olcsóbb nagyobb távra menni, mint tömegközlekedéssel, nem beszélve a kényelemről.

Volt is egy DACIA típusú autónk, ami több éve garázsban állt, 3 km-t nem lehetett vele menni, mert állandóan lerobbant. Na, ez kihúzva a listából. De továbbra is az autó maradt a leggazdaságosabb, tehát bérelni kell. Találtunk is egy kölcsönzőt, elég olcsón tudott is adni egy FORD MONDEO-t. Ilyen erős és nagy autót még nem vezettünk, de a beépített légkondi, a sötétített üvegek miatt nagyon kényelmes és jó élmény volt vele menni. Igaz nem tudtuk a fele kezelőszervről micsoda, de reméltük nem is lesz rá szükség.

Első nap

Elindulás. Ebbe a nagy autóba éppen hogy befért a csomag, szerintem a másikba be sem fért volna. Megtankoltunk. Csodálkoztam is mennyi benzin fér az autóba, a másikba feleennyit szoktunk tankolni. Nem akartunk átmenni Budapesten. Mi Nyugaton lakunk, ahhoz, hogy átmenjünk Egerbe, át kellett volna mennünk Budapesten, de az nagyon zajos és forgalmas város, így inkább kerültünk.Vác felé vettük az irányt, majd kompon át, Pest előtt egy kitérő Veresegyház felé, majd M3, aztán irány Eger. Akkor még nem volt navigátor, hogy beütöm a célt és odavezet. Több térkép, centizés a térképeken melyik a rövidebb út. Így oda is találtunk az egri címre, igaz többször elmentünk mellette, de akkor nem találtuk. Hihetetlen volt, hogy pont a bazilika mellett volt a cím. Ez egy cég vendégszobája volt, amit nagy ismerettségek árán sikerült megszerezni. A szoba a cég területén belül volt, munkaidőben ki-be járhattunk, de a munkaidő végén az akkori portás nem akart beengedni, mert neki senki nem szólt, hogy ki lett adva a szoba. Végülis a határozott fellépés és magabiztosság láttán nem okvetetlenkedett, hanem beengedett. Csak most gondolkodom el rajta, ha más, pld csaló, aki kilesi, hogy új vendég van, szintén nagy magabiztosságal fellépve, akár ki is rabolhatott volna minket.

Második nap

Aggtelek

Esős napokra is ajánlhatom, hiszen a föld alá megyünk. Télen-nyáron 10 fok körüli hőmérséklet van itt, nyáron gondoskodjunk azért pulóverről is, nehogy megfázzunk az egy órás séta alatt.

Van rövid séta-Aggteleki kör

Van félhosszú séta- Jósvafői kör és van egészen hosszú gumicsizmás, mászkálós kör, amit nem akartunk megtenni.

Az Aggteleki cseppkőbarlang a világörökség része, védett természeti jelenség. A rövid kör kényelmesen, néha lépcsőkön járható. Idegenvezetés félóránként. Ideérkezve high-tech szállodát, óriási aszfaltozozz fizetőparkolót , vendéglátó egységek hadát vártam. Ebből a szempontból csalódtam. Murvás parkoló, ami ingyenes, fa játszótér és néhány büfé bódé. A főpénztár egy régi vasútállomás szerű helyiségben van, semmi cicó, igaz a fénykép és video felvételekért külön fizetni kell. Utunkat barlangász kíséri és még egy orosz csoport, orosz idegenvezetővel. Kint tábla jelzi a világörökség részét, valamit számtalan tábla kint és bent azt bizonyítva kik is jártak itt. Legközelebb én is viszek egy márványtáblát, hogy itt jártam...

Visszatérve a pénztárra, mozgáskorlátozottaknak kedvezmény van, bár ezt a pénztáros nem tudta.

A barlangász rengeteg információt mond el az egy óra alatt, de ha tesztelném a látogatókat és konkrétan visszakérdeznék egy adott információra, szerintem nem tudná senki. Látványos viszont a nagyteremben lévő fényjáték a relax-zenéjével együtt. Ez egy óriási terem, óriási belmagassággal, állítólag koncerteket is rendeznek itt (bár én magam nem láttam, hol jönne be a tömeg, és a technikákat hol hoznák be, nem beszélve a koncert alatt a "szükségletek végzéséről")

Jótanács: vigyetek vakus fényképezőt, elemlámpát, pulóvert, napszemüveget. A napszemüvegre kifeléjövet lesz szükség, mert a benti néhány Luxos megvilágítás után ezer Luxal fog kint sütni a nap, napszemüveg nélkül néhány percig semmit sem fogsz látni.

 

Szilvásvárad

Na, ide csak beugrottunk egy vacsorára. Blogomban még lesz szó Szilvásváradról, sajnos ebben a kirándulásban a fő szerep Aggtelek volt, így este 6 után már nem sok időnk volt Szilvásvaradon körbenézni, talán néhány év múlva ismét itt leszünk...

Mindenesetre a család csak az iz kedvéért megevett 1 pisztrángot.

A harmadik nap előzetese...

Lillafüred, amely sajnálatos módon néhány nap múlva nem csak Lilláról lesz híres...

 

Lillafüred

Látványosságai közé tartoznak a Palotaszálló, valamint a lillafüredi vízesés, de látogatható a pisztráng nevelde és a barlang és a függőkert is.

A Palotaszálló egy meredek emelkedő tetején található, ennek megerősítésére alakítottak ki egy támfalakkal tagolt teraszos sétány-rendszert. Itt található az Anna-mésztufabarlang, a József Attila-szobor, és az ország legmagasabb (20 méteres) vízesése, valamint István főherceg látogatásának emlékoszlopa. A függőkertet két oldalról a Szinva és Garadna patakok határolják, tetején a szálló helyezkedik el, az alján kőhídon át Hámor faluba sétálhatunk.

Valószínű, hogy kirándulásunk során ez volt a legolcsóbb túra, hiszen a vízesés látványa, a függőkerti séta, a pisztrángtelep megnézése, a Hámori-tó látványa és a Palota szálló kívűlről ingyenes volt.

Ottjártunk után indították a 13. Lillafüredi autóversenyt, amit aztán egy halálos baleset miatt le is állítottak, és már soha többé nem indítják újra.

Eger

Hazaértünkkor egy kicsit lepihentünk, majd este rövid sétát tettünk Egerben, ami hosszúra sikeredett.

Látványos a Dobó térről nyíló sétálóutca, a kis szűk utcák is tele vannak vendéglátó egységgel, és mindegyik út a vár bejáratánál végződik. Mivel a Lillafüredi kirándulás miatt még mindig fáradtak voltunk, ezért felültünk a városnéző kisvonatra. Nagy meglepetést okozott ez a vonatozás, hiszen más városoktól eltérően ez nem 20 percig vitt, hanem egész nagy kört, amely egy teljes órát tartott. Még a Szépasszonyok völgyében is megállt, nyílván „technikai” szünetre, de az is lehet, hogy megegyezés alapján.

Valószínűleg lesz majd kisvasút tesztem is, majd ott megnézzük, hányadik helyen végzett ez a vonatozás.

Holnap itt Egerben kirándulunk, de ne higgyék, hogy ez könnyű séta lesz…

 

Szóval Eger

 

Az átlagember általában 3 dolgot ismer, ha Eger nevét hallja:

1., Szépasszonyok völgye

2., Egri Vár

3., Bazilika

 

Mi többet mondunk: 

A Szépasszonyok völgyét már láthattuk tegnap.

A mai kirándulásunkat a szállásunk tőszomszédságában található Bazilika meglátogatásával kezdjük. A Hit a Remény és a Szeretet fogad minket. Péter és Pál üdvözöl minket. 1836-tól várt arra. Hogy erre járjunk. László és István is állófogadást tartott.

Csak azoknak mondom, akik nem tudnak felfelé nézni, hogy a nagykupolán az alábbi felirat látható:

 ..És az Isten majd letöröl szemünkről minden könnyet és halál nem leszen többé, sem gyász, sem jajjkiálltás…

Csak azért írom le, mert nem biztos, hogy aki templomba jár, az látcsövet is visz magával.

Egyébként a Bazilika 54 méter magas, és ha nincs őr, akkor ingyen is látogatható.

 

Tanítóképző Főiskola

 

Udvarán színházi estéket szoktak tartani, műemlékkönyvtára látogatható. A könyvtár plafonján térhatású körpanorámás festmény 1778-ból a Tridenti zsinatot ábrázolja. Az ország egyetlen Mozart levele is itt van.

De hangulatos és látványos a Főiskola tetején megépített sötétszoba, ahonnan az asztalra “vetített” panorámás képpel egész Egert lehet látni, igaz a helyes látószög miatt egyszer körbe kell sétálni az asztalt.

 

Minorita templom

 

Megközelítése a Dobó téren át, ami nagyon szépen lett felújítva. A téren áll a Minorita templom, ahová a várlátogatás előtt bementünk lepihenni. A főiskola tetejére másztunk az előbb, majd félórás egyhelyben álló városnézés, majd a Főiskola tetejéről lejöttünk, és a főtéren vettük észre, hogy fáradtak vagyunk. Éppen ezért bementünk a  hűvös templomba. Itt “relax” zene szólt “fentről”.

 

 

Egri vár

 

1852-en védtük meg a törököktől. Ugye emlékeznek rá?  Itt az első meglepetés, ami ért, hiszen a beléptető pénztárnál –ha akartam fotózni- külön fotójegyet kellett venni. Egyébként több forcsa dolog volt itt amit szóvá teszek:

1., Fotójegy – amit ha nem veszek, nem fényképezhetek,

2., Külön belépőjegy az ideiglenes kiállításokra, amit ha nem veszek meg, abba a részbe nem engednek be.

3., ideiglenesen lezárt területek, amik csak akkor látogathatók, ha az idegenvezető is ott van.

4., A viaszmúzeumban igenis külön kérték, hogy fotózzak, ingyen, hogy hírét vigyem a kiállításnak.

5., Folyamatos építkezés miatt a vár egy része lezárva, de a belépőár nincs csökkentve.

6., A vár építészeti stílusába nem illő UFÓ szerű világítóablak.

No, mindegy!

Igazi sorozatvető ágyúkat láthattunk, percenként max 2 lövettel. Mobil ágyúkat hó-rukk mozgatással.

A föl alatt 30 méterrel futó aknafigyelő folyosó csak egynyomtávú, azaz 90 métert megteszel, mire rájössz, hogy a folyosó egy zsákutca, de addigra 100-an jönnek mögötted, és senki nem hiszi el, hogy nincs tovább, mindenki meg akar bizonyosodni róla.

Érdekes, hogy különböző tematikákból áll a kiállítás, és ezek külön belépőjeggyel látogathatók, pld a kínzóeszközök és kínvallatás a középkorban című, ami nem egy nagy vasziszdasz a Visegrádihoz képest, főleg azér nem, mert utóbbi ingyenes és lehet fotózni, míg itt nem.

Kellemes meglepetés volt a Panoptikum –külön belőpőért, a kiállított maszkokat meg lehetett fogni, fotózkodni lehetett velük, benmenni a cellájukba. Igen, Ezt mondhatjuk akár interaktív kiállításnak is.

Itt az Egri Csillagok című mű összes szereplője megtalálható viszfigurában, de még Gárdonyi Géza is.

Tudták, hogy Dobó Istvánt a nagy várvédőt aztán hazaárulással vádolták és bebörtönözték?

Ha iskolás lennék azt írnám, hogy csak akkor engedték ki, amikor meg akart halni.

Tudták, hogy Gárdonyi Géza háza a Várral szemben van? Tudták, hogy 59 évesen halt meg? Sírja a várban van.

 

Gárdinyi Géza emlékháza

 

Apja gépész, 6 testvére van. Érdekes, hogyan változik a világ. Míg mindenki tudja hová járt általános iskolába, gimnáziumba, addig senki nem tudja, hogy ÉN hová jártam iskolába és gimnáziumba. Pedig az régebben volt. Ja, írt egy könyvet? Én is.

Tudták, hogy a mondás: a rézangyalát.. eredetileg így hangzik: a rézágyát! A rézágy a jólét szimbóluma volt, és Gárdonyi Géza a jólétbe halt bele.

Na ez egy akkora marhaság, hogy le se mertem írni…

 

Minaret

 

40 méter magas 97 lépcsőfok vezet fel rá. A kilátó része egy 30 cm széles padka, tehát kövérek figyelem: Beszorultok!!! Ne menjetek fel, mert a többiek le is akarnak jönni.

Maga a kilátó 15 méter magasan van. A fel és lejövetel csak egyirányú.

Egy élménybeszámoló attól aki megmászta: 

-Soha többé én fel nem megyek. Pedig sovány ember volt.

Egy fiatalabb korosztály így osztotta meg élményét:

-Marha jó!

A mai nap végetért , indul a stáb haza, de most jön a java!

Kékestető

 

Az ország legmagasabb pontja. Ami majdnem igaz is, a legmagasabb pont a mellette található szanatórium területén van.

Ott létünkkor az egész hegy ködben, azaz felhőben úszott, így semmit nem láttunk a kilátásból. Az már csak hab volt a tortán, hogy ennek ellenére megvettük a belépőt a TV toronyba, hogy fentről mégjobban láthassuk a nagy semmit.


 

Sástó

 

A legmagasabban fekvő ponttól nincs is messze a legmagasabban fekvó tó. Sástó.

Itt egy kempinget alakítottak ki, és van egy kilátó is. Persze csak egyéni felelősségrem lehet használni, de akkor kérdezem, miért szednek érte belépődíjat?

Bár alacsonyabban voltunk, mint a Kékestető, de úgy látszik eléggé alacsonyan ahhoz, hogy kibújjunk a felhőből, és gyönyörködjünk a kilátásban.

Mi ebből a tanulság? Talán az, hogy nem mindig a legnagyobb a legjobb.

Vagy: Ne törekedj túl magasra, mert alacsonyabbról többet elérsz?

Gödöllő

 

Már tartunk hazafelé, de még mindig van látnivaló. Pld a gödöllői királyi kastély. Sissi királynő pihenőhelye.A kert nem belépős, de a termek igen és igen, itt is fizetni kell a fényképezésért. A belépő ára beszorozva a családtagok számával meghaladta azt az összeget, amit rá mertünk számmi, így csak a parkba mentünk. Ottlétünkkor csak a főépület volt helyreállítva, most 10 évvel később még mindig tart a felújítás, most a parkot újítják fel.

 

 

Visegrád

 

Ajánlom. Szép a kilátás. Szabadon jöhetsz, mehetsz, nem kell kísérőre várni. Itt is található Panoptikum, benne van a jegyárban, és többnyelvű ismertető is van hozzá fejhallgatón keresztül. Fényképezedni nagyszerűen lehet. Sokkal szabadabbnak éreztem magam itt a Fellegvárban, mint Egerben. Igaz a belépőt is elblicceltük, de a váron belül sehol nem kérték, hogy mutassam fel a belépőt. Hiába: Nyugat – más a hozzáállás.

A Salamon tornyot is kerestük, de nem találtuk az oda vezető utat.

 

Esztergom

 

Még mindig nem értünk haza. Útközben mégegyszer megnézzük az esztergomi Bazilikát.

Tudják, itt kapott arany színű fejfedőt István. És én is mindjárt kapok a fejemre, ha ilyeneket írok.

Magyarország legnagyobb  temploma. Éppen ottlétünkkor szerelték össze a Mária Valéria hidat, rá néhány napra át is adták, ezzel szimbolizálva a Magyar-Szlovák barátságot (?)

 

 

Hazafelé vettük észre, hogy van egy műszer az autóban, ami 0-át mutat. Mint kikövetkeztettük, ez a benzintankban lévő benzin mennyiségét mutatja. Sajnos Esztergomtól hazáig egyetlen nyitva tartó benzinkutat sem találtunk, így félő volt, hogy a nagy utazás katasztrófába torkollik, azaz a szakadó esőben este sötötben kénytelenek leszünk az út mellett éjszakázni, csupán egy liter benzin hiánya miatt. Nagy ötlet volt, hogy Tarjántól lejt az út, és kevesebb sebességgel, kihasználva lejtőt is talán spórolhatunk benzint.

Úgy nyomtuk a gázpedált, mint a hímestojást. Végül is hazaértünk.

A jó hír ezek után, hogy a kölcsönautót üres tankkal adtuk vissza, így spóroltunk kb.10.000 Ft-ot, de szerintem így is vettük át, mint a legelején emlékeznek rá, én ennyit még nem tankoltam autóba, mint akkor ebbe.

 

 

 

 

komment

Címkék: utazás 2001 kelet magyarországra


süti beállítások módosítása