Üldöz a HALÁL…
Most, hogy volt egy kis időm elgondolkodni a múlton, nagyon rémísztő dologra jöttem rá.
Üldöz a HALÁL. Eddig még nem ért utol, de sokszor járt már a közelemben, és mikor egészen messzire elutaztam, akkor is OTT VOLT, és megmutatta magát.
Néha a hely, néha az idő egyezik, sokszor mind a kettő.
Ha egyszer találkoztam volna vele, azt mondanám véletlen, ha kétszer pech, háromnál már gondolkodni kell, negyedszer már nem lehet véletlen.
Kezdjük az első találkozással:
Kisgyermek voltam, Sokat játszottam a nagymamámnál. Emlékszem egyszer a nagypapámat átvertem: csináltam neki szuper cigarettát. Belül gyufafejekkel, kívűl ezüst festékkel lefestve. Meg is gyulladt az egész, amikor meggyujtotta. Szóval a nagypapám.
Kicsi voltam, nem értettem mi az, egyszer elmentünk a temetőbe kiöltözve, szomorúan. Mint mondom nem értettem, nem fogtam fel mi történik, csak azt vettem észre, hogy mindenki szomorú, tehát nekem is szomorúnak kell lennem.
Nyitva volt a koporsó. A nagypapa volt benne. A feje fehér volt. Nem mosolygott. Mindenki sírt mellette. Aztán rátették a tetőt, kétkerekű kocsira tették, elvitték a sorok közé és leeresztették a kiásott gödörbe, majd visszalapátolták a földet.
Ez volt az első találkozásom a HALÁL-lal.
Itt a hely stimmelt. Valószínű a nagymamám házában halt meg, ahová sokat jártam játszani
Apám apja , azaz a nagypapám és az apai nagymamám a közeli lakótelepen laktak, kb 1 buszmegállónyira, ezért nem is busszal, hanem gyalog mentünk. Csak egyetlen egy zebrán kellett átmenni, az út sem volt forgalmas. Ment a család négyen, többször.
Azon a zebrán többször átmentünk, aznap is odafelé.
Hazafelé láttuk már, hogy néhányan várakoznak a zebránál, biztos át akarnak menni, de4 autó nem jön, ők meg nem mennek át. Odaérve láttuk, hogy fekszik valaki az úton. Majd egy kocsiból fekete zacskóü került elő és letakarták.
Ez volt a második eset. Időben és helyben majdnem stimmelt. Üldöz a HALÁL. Megint megmutatta magát.
Gyerekkoromban sokat bicikliztem. Otthon és a nyagyiék háza között
A főútvonalon, szénszállító autók mentek el néhány centire mellettem, gondolom nem 60-al (akkor annyival lehetett mennei). Aztán néha már idegesített a közelségük és távolságtartó jelzőlámpát szereltem a bicikli oldalára, ami kb fél métert még kinyúlt oldalra és egy macskaszemmel végződött. Azután már nagyobb távolságot tartottak a teherautók.
Itt most megint nem rólam van szó!
Egyszer hazafelé jöttem és a főúton egy teherautó mögött egy biciklis feküdt az úton. Fiatal volt, sport biciklije volt. A látottak alapján hátúlról belement a teherautóba. Ez csak úgy történhetett, hogy vagy húzatta magát és a teherautó fékezett, vagy minimum 20-al tekert a teherautó mögött, és nem tartotta be a féktávolságot és a teherautó szintén fékezett. Akkor még nem volt kötelező a védősisak.
Szerintem meghalt, mert ott feküdt, és senki nem nyúlt hozzá!
Ez a baleset is azon az útvonalon történt, ahol éppen jártam és éppen előttem kb fél órával.
Én is lehettem volna?
Munkahely. Mindenkit érhet baleset. Most engem ért.
Közvilágítást javítottunk volna, kitolható tűzoltólétráról. Persze mindig van a cégnek elvárása (csináljátok meg minél hamarabb) Így történhetett, hogy mindenféle oktatás nélkül kiküldtek egy tűzoltólétrát, hogy arról meg lehet csinálni. De senki nem mondta, hogy rossz. A munka kezdetén, mikor már a tetején voltam, kettétört. Én a recsegő, törő létrába kapaszkodva lezuhantam
Ha fejre estem volna, most nem írnám ezeket a sorokat.
Üldöz a halál, de néha kicselezem!
Hajdúszoboszló. Első nejemmel egy iparági szállóban néztük a tévét. Egy szegedi cukrász lányát elrabolták. Nem lett meg. Akkor nem is érdekelt, de majd később látjuk, hogy itt is kacérkodott velem a HALÁL, ugyanis előkészítette a terepet a második színjátékra, amikor élesben megmutatja magát ugyanitt.
A szegedi cukrász lányát aztán megtalálták, megölték.
Hajdúszoboszló. Harmadik nejemmel ugyanabba a szállóba szálltunk meg. Épp hazafelé tartottunk a strandról gyalog. A szállónál nagy szirénázás, kisebb tömeg, kiabálás. Még nem értünk oda, de túl sok sziréna szólt egyszerre, lelassítottam a lépteim. A ház sarkánál jártam, már majdnem kifordultam a sarkánál, mikor hirtelen három löves hallatszott, egész közelről.
Kb 15 méterről. Megmondom őszíntén a falhoz simultam, szinte eggyé olvadtam a fallal, csakhogy láthatatlan legyek.
Valódi pisztolytűzpárbaj közepébe cseppentem volna, ha kidugom a fejem. Mint kiderült utólag, egy debreceni rendőr “megbolondult” megölte a barátnőjét Debrecenben, szintén ugyanott meglőtt egy taxist, és Hajdúszoboszlón át akart menekülni, de itt a város határában már várta a rendőrség, és kilőtték a kocsiból, igaz ő is visszalőtt. No, ez történt ugyanabban az időben és ugyanott ahol én voltam, csak 15 méterrel arrébb.
A gusztustalan a dologban, hogy ez vacsoraidőben volt, és a szálló éttermében a meleg leves mellett láthattuk, ahogy a hullát kiveszik a kocsiból és bedobozolják. Jó étvágyat!
Élményfürdő. Ez az új divat. Minél több élmény elem, minél több produkció. Buzgárok , pörgők, csúzdák stb. Persze ki kell próbálni. Még strandösszehasonlító tesztet is csináltam.
Azért mindent nem próbáltunk ki. Pedig ott várt rám a HALÁL, csak nem fogtunk kezet.
Az egyik élménymedencét kihagytuk, veszélyesnek tartottuk.
Néhány nappal ottlétünk után mindenkit felkavart a hír: Abban az élménymedencében eltűnt, meghalt egy 6 éves gyerek.
A HALÁL rám is várhatott. De nem engem kapott el. Üldöz a HALÁL.
Lillafüred. Családi nyaralás. Autóverseny lesz holnap. A parkolóban ki vannak állítva az autók, lehet őket fényképezni, csinos lányok itt-ott. Érdekesség, levideozóm, és a holnapi versenypálya útvonalán hajtunk mi is haza Egerbe.
Másnap már otthon hallottuk a hírt, hogy egy autó kisodródott a pályáról és megölt egy nézőt.
Még jó, hogy nem mi voltunk.
Otthon. Édes otthon. A nyugalom szigete. Vagy nem. Ez egy panelház több családdal, több problémával. Szinte hallom a veszekedéseket, vékonyak a falak. A tányértörések, kalapálások mindennapi megszokott dolog. Akkor is egy puffanást hallottam, majd dörömbölést. Mindennapi megszokott dolog. A kutya azért nem szokott ennyire ugatni.
Azután valaki becsengetett, de ez is megszokott dolog, hiszen én vagyok a valaki a házban.
Az alsó szomszéd apja bezárta magát a fürdőszobába, állítólag elesett, és most nem tudnak bemenni hozzá, nyissam ki az ajtót.
Az ajtó felfeszítése után derült ki, hogy felakasztotta magát. Én vágtam le a kötélről.
Találkoztam a HALÁL-lal.
Otthon édes otthon. Szép a kilátás. Többször is kinézünk az ablakon, szemben a hegyoldal a barlanggal, a turul szoborral. Mi az első emeleten lakunk, a többség fölöttünk.
Nem hittem volna, hogy valakinek eszébe jut ilyen alacsonyról kiugrani az ablakból. De megtette. Akkor nem néztem ki az ablakon, csak egy tompa puffanást hallottam. Mondom is magamban, az alattunk lévő üzletbe megint áruszállítók érkeztek. De nem. Mikor kinéztem, már mentő és rendőrautó állt a ház előtt és megint le volt takarva valaki. Mint később kiderült a negyedikről ugrott le.
Otthon édes otthon. Na jó, ezt a sorozatot abba lehetne hagyni. Mint említettem alattunk üzlet van. Állandó a kalapálás, rakodás, auto érkezés. Szinte már nem is halljuk. Az egyik szomszéd is csak ide a lenti kisboltba ment vásárolni. Aztán felidegesítette magát a boltban, szívrohamot kapott és meghalt. Mi ebbe a boltba nem járunk vásárolni.
A hely stimmelt, az idő is, csak néhány méteren múlt.
Munkahely. Sokszor megyünk oda, a napunk java részét ott töltjük. Szinte természetes, hogy történik baleset. Ez más. A HALÁL jelezte az érkezését. Az áramszolgáltatónál dolgoztam, a dolgom a hibák gyűjtése, továbbítása. Akkor is ezt végeztem. Valaki jelezte, hogy a közeli zebránál nincs közvilágítás, azaz sötét a zebra, holott ott járnak át a gyalogosok. A munkám ezen címek továbbítása a szerelőknek. Továbbítottam is. Ez a cég különbséget tesz hibacímek között, ez a hiba akár két hetet is várhat a javítással.
Gyalog jártam dolgozni, én is ezen a zebrán jártam át a másik oldalra. Ma, mivel tudtam, hogy rossz, úgy gondoltam más útvonalon megyek haza. Hazafelé nem is gondolkoztam, automatikusan továbbmentem volna a zebra mellett. Csakhogy villogott egy rendőrautó, és le volt takarva egy test a középső járdaszigeten. Nem égett a közvilágítás. Én tudtam róla, a szerelők is. A HALÁL bejelentkezett.
Miért került ez mégis be ebbe az irományba?
Mert megúsztuk. Mi megúsztuk. Nem volt ilyen szerencséje annak az 500 embernek, akik egy évvel később próbálták meg ugyanezt. Hazafelé eltűnt a repülő. Belezuhant az óceánba. Mindenki meghalt. Mi nem, szerencsénk volt. De üldöz a HALÁL.
Egyik reggel elindultunk sétálni. Emberek mentek az utcán, vagy ácsorogtak. A boltból visszafelé rendőrautó villogás az út mentén, a rendőrök az autóban ültek. Gondoltam forgalom ellenőrzés. Mentünk tovább mellette. Majd kikiabált a rendőr, nem tudom mit, mert portugálul volt, de a járdára mutatott. Ott egy “agyament” ember feküdt, aki valószínű kiugrott a sokemelete ház valamelyik emeletéről. Nyílván meghalt, mert az agyvelő szétfröcskölt az úton.
Mivel odafelé még nem történt meg az eset de visszafelé már igen, azt is mondhatnám, még jó, hogy nem rám esett!
Üldöz a HÁLÁL!
Ajánlott bejegyzések: